Hiperpigmentáció alatt a bőr túlzott elszíneződését értjük, amely a melanin nevű sötét pigment elszaporodásához köthető. Az ilyen típusú elszíneződések közé tartoznak az időskori májfoltok, a szeplők, a melasma vagy chloasma (20 éven felüli nők felső ajkain, arccsontján és az áll alsó vonalán szimmetrikusan megjelenő elszíneződések), a barna foltok (tejeskávé foltok), a pattanásos hegek után jelentkező sötétebb bőrfelületek és az ún. endokrin hiperpigmentáció is. Ezeknek - ha nem valamilyen krónikus betegség következtében alakultak ki - az esztétikai problémán túl egyéb jelentősége nincs, ártalmatlanok, ám sokan legszívesebben örökre megszabadulnák tőlük. Miként tehetjük mindezt?
Bőrgyógyászati kezelések, antipigmentációs eljárások
Kémiai hámlasztás: Az eljárás során savas oldattal kezelik az arcot, a kezet vagy a lábfejet annak érdekében, hogy eltávolítsák a bőr felső rétegét. A finom ráncokon és pigmentfoltokon ugyanúgy lehet segítségével javítani, mint a hegeken. A kémiai hámlasztás során használt vegyszereknek hála a bőrön hólyagok keletkeznek, a felső réteg lehámlik, ennek eredményeképpen pedig új, hiperpigmentációtól mentes bőr kerül a felszínre. A jelenség lényege tehát az, hogy tulajdonképpen egy kontrollált sebgyógyulást indítanak be. A hámlasztások egy részét végezheti kozmetikus, másik részét pedig csak orvos. Hátránya, hogy költséges, és a bőrgyulladás utáni hiperpigmentációval is számolni kell.
A hiperpigmentáció kezelésének számos módja van Lézeres kezelés: A kémiai hámlasztásnál pontosabb eljárás, a bőrgyógyász jobban tudja kontrollálni a kezelés intenzitását. Lényege, hogy az érintett területeket alacsony energiájú fénnyel támadják, a lézer pedig a bőr textúrájára, tónusára és a pigment egyenetlenségeire van jótékony hatással. Hátránya ugyanaz, mint a kémiai hámlasztásnak, különösen sötétebb bőrű embereknél.
Bőrápoló termékek - melyik hatékony?
Szinte végeláthatatlanul tudnánk sorjázni azokat a hatóanyagokat és bőrápoló termékeket, amikről az elmúlt években azt állították (néha tudományos megalapozottság nélkül), hogy a hiperpigmentált bőrű embereknek hatékony segítséget nyújthatnak a barna foltok elleni harcban.
Egészen a közelmúltig például a hydrokinon vagy hydroquinone volt a legerősebb hatóanyag a hiperpigmentáció kezelésében, ám a biztonságát illetően komoly kétségek merültek fel - például növelte a rák kockázatát - ezért az Európai Unió 2001-ben betiltotta. Hasonló sorsú hatóanyag az arbutin is, de ezzel kapcsolatban is a fentiekhez hasonló aggályok merültek fel.
A retinoidok (A-vitamin-származékok) szintén jónak bizonyultak a hiperpigmentáció kezelésében, de ezek sajnos irritálhatják a bőrt és érzékenyebbé tehetik a napsütésre, amitől a hiperpigmentáció természetesen rosszabbodhat. Fontos, hogy a retinoidok születési rendellenességek kialakulásához vezethetnek, ezért ráadásul nem ajánlják őket terhes vagy szoptató nőknek.
A melanintermelésre ugyancsak közvetlenül hat az azelainsav, enyhíti a hiperpigmentációt. Csekély mértékben vagy egyáltalán nem hat azonban a szeplőkre és az időskori májfoltokra, ugyanakkor bőrgyulladáshoz és irritációhoz vezethet alkalmazása.
A B-Resorcinol (butyl-resorcinol) hatóanyag viszont forradalmi a piacon: kutatások bizonyítják, hogy hatására ritkábban jelennek meg sötét foltok a bőrön, azaz hatékonyan csökkenti a melanintermelést, ráadásul nem okoz bőrirritációt.
